A filmek és sorozatok világa tele van ikonikus és emlékezetes pillanatokkal amelyek mély nyomot tudnak hagyni egyesekben. Ami viszont talán kevésbé ismert, hogy ezek közül sok jelenet nem a forgatókönyv által lett eljátszva hanem a színészek improvizációja által. Ha a rendező úgy dönt, hogy az improvizált jelent jobb mint a forgatókönyvi bent hagyhatja a filmben. Ez által jött létre rengeteg ikonikus jelenet a filmiparban és ezek közül fogjuk megnézni az 5 legnépszerűbbet úgyhogy öveket becsatolni és vágjunk is bele!
Robert De Niro a „Taxisofőr” című filmben
Robert De Niro a világ egyik legismertebb színészei közé tartozik így nem meglepő, hogy ő kezdi a listát, ráadásul az egyik legjobb filmjével a Taxisofőr-rel mely debütálása után nyomban hatalmas sikerre tett szert így nem csoda hogy IMDB-n 8.2-es értékelést sikerült elérnie.
Travis Bickle, a Vietnámot megjárt veterán nem leli helyét New Yorkban. Éjszakai taxisként dolgozik, aki napközben álmatlanságtól gyötörve a tévét bámulja, éjjel pedig furábbnál furább figurákat fuvaroz. Nőttön nő benne a vágy, hogy ne csak dühöngjön a világ mocskosságán, hanem változtasson is rajta. A film 1976-ban elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál nagydíját, az Arany Pálmát.
Tehát amint már említettem Robert De Niro egy magányos, érzelmileg instabil veteránt alakít aki éjszakai taxisofőrként dolgozik New York városában. A film improvizált jelenete nem más mint amikor Niro karaktere Travis Bickle, a tükör előtt állva gyakorolja, hogyan fogja használni fegyverét és azt mondja, “Te hozzám beszélsz?” Niro nem kapott pontos szöveget csak annyit mondtak neki, hogy a tükör előtt beszéljen. Így született meg ez az ikonikus jelenet mely Niro karrierjét is meghatározta színészként és melyről már biztosan sokan hallottatok.
Heath Ledger a „Sötét Lovag” című filmben
Batman, Gordon felügyelő és a megvesztegethetetlen ügyész, Harvey Dent hatásos hadjáratot indítanak a bűnözők ellen. Önként vállalt feladatukat már-már siker koronázza, ám ekkor megjelenik Joker, aki a bűnözők között is rettegett, ravaszabb és veszélyesebb bárkinél. A városban újra a félelem az úr, kitör a káosz, és mindenkit megfertőz a romlottság.
Heath Ledger alakítása a Sötét Lovag című filmben Joker szerepében az egyik legnagyobb teljesítmény a mozi történetében. Ledger egy hónapig elzárta magát az emberiségtől és gyakorolta Joker szerepét, hogy a legjobbat tudja kihozni a színészetéből emellett azért, hogy karaktere még kiszámíthatatlanabb és félelmetesebb legyen.
Ennek meg is lett a gyümölcse mely elfelejthetetlen jeleneteket tartalmaz. Az egyik legemlékezetesebb improvizáció a rendőrségi kihallgatás jelenetében történt, amikor Joker lassan tapsol, miután Gordon felügyelőt előléptetik. A taps teljes mértékben Ledger ötlete volt, és a jelenet intenzitását jelentősen növelte, miközben tökéletesen illeszkedett Joker őrült személyiségéhez. Az egyik legemlékezetesebb improvizáció a rendőrségi kihallgatás jelenetében történt, amikor Joker lassan tapsol, miután Gordon felügyelőt előléptetik. A taps teljes mértékben Ledger ötlete volt, és a jelenet intenzitását jelentősen növelte, miközben tökéletesen illeszkedett Joker őrült személyiségéhez.
Harrison Ford az „Indiana Jones és az elveszett frigyláda fosztogatói” című filmben
Indiana Jones régész, professzor és kalandor egy személyben, aki semmilyen veszélytől sem riad vissza, hogy megszerezzen egy műkincset. 1936-ban híre jön, hogy a németek hatalmas ásatásokba kezdtek Egyiptomban. A Biblia legendás ereklyéjét, a frigyládát keresik, amiben Mózes kőtáblái találhatók a tízparancsolattal.
A mítosz szerint ugyanis legyőzhetetlenné válik aki a ládát birtokolja. Az amerikai titkosszolgálat megbízza Indiana Jones-t, hogy előzze meg a nácikat. A kalandvágyó professzor Egyiptomba utazik, ahol elkeseredett harc bontakozik ki a frigyládáért.
Az Indiana Jones filmek manapság az egyik legnagyobb franchise-nak nevezhetők és ez nem is csoda hiszen egyediséget és érdekességet hoztak a filmiparba így biztosan ti is hallottatok már róluk esetleg láttatok is néhányat. Az ikonikus jelenet a filmben nem más mint amikor Indiana Jones találkozik egy hatalmas karddal felfegyverzett harcossal és szimplán lelövi. A forgatókönyv szerint egy hosszú és kemény harcot kellett volna vele vívnia de Harrison Ford azt mondta a rendezőnek Steven Spielbergnek, hogy rosszul érzi magát ezért inkább azt javasolta, hogy egyszerűen lője le a kardforgatót. Steven ezzel egyetértett így született meg az egyik legemlékezetesebb és legviccesebb jelenet a filmben. Ez az improvizáció nemcsak humort adott a karakterhez, hanem Jones praktikus hozzáállását is bemutatta.
Jack Nicholson „A Ragyogás” című filmben
A főhős egy Jack Torrance nevű, alkoholproblémákkal küzdő író. A férfi több időt akar családjával tölteni, valamint talál egy biztosnak tűnő állást. Egy szállodában kell a gondnoki feladatokat ellátnia fent a hegyekben, addig amíg a többi vendége elhagyja azt. Ez nem tűnik rossz melónak, így elvállalja, azonban a Panoráma, közel sem olyan békés és nyugodt, mint amilyennek látszik…
Bizonyára a legtöbben ismeritek is a Ragyogás 1980-as változatát, mely jóval sikeresebb és népszerűbb lett, mint az azt követő, feledhető feldolgozás. Érdekesség, hogy az író, Stephen King jó darabig látványosan haragudott a filmre, mert az néhány pontjában eléggé eltér a regénytől.
Ez azonban szerintem egyáltalán nem tekinthető problémának, mert Stanley Kubrick filmje talán jobb nem is lehetett volna. Azóta is az egyik alaphorrornak tekintik, melyet az életben egyszer legalább látnia kellene mindenkinek.
A film egy olyan jelenetet tartalmaz, amely nem csak az improvizációs jelenetek között szerepel a toppon hanem akár az egész filmvilágban. Az egyik legemlékezetesebb jelenet az amikor egy nő üldözése közben baltával szétver egy ajtót, bedugja a fejét és elhangzik az emlékezetes “Itt van Johnny!” Ez a jelenet teljes mértékben improvizált volt és Nicholson ötlete volt, hogy ezzel a híres mondattal ijesztegessen. A rendező, John McTiernan, annyira lenyűgözőnek találta az improvizációt, hogy végül belekerült a végső változatba.
Robin Williams a „Good Will Hunting” című filmben
A Good Will Hunting azon filmek egyike melyet mindenki látott életében legalább egyszer vagy iskolában, vagy esetleg éppen a televízióban. A film egy fiatal fiúról szól WIll hunting-ról aki dél-bostoni munkásnegyed környezetéből származik de még onnan is kilóg. Barátaihoz hasonlóan gürcöl, amikor éppen nem a helyi bárban lóg vagy nem keveredik összetűzésbe a törvénnyel.
Sohasem járt egyetemre, legfeljebb gondnokként felmosni a padlót. Mégis homályos történelmi utalásokat idéz fel fényképszerű emlékezetéből és szinte azonnal old meg Nobel-díjas professzorokat is zavarba ejtő matekpéldákat. Az egyetlen dolog, amire ez a bámulatosan okos és lehetetlenül dühös fiatalember nem képes, hogy újabb kocsmai verekedése után kidumálja magát a várható börtönbüntetés alól.
Egyetlen reménye Sean McGuire, az egyetemi professzorból lett pszichológus, aki csodálja a fiú érzelmi küszködéseit és megérti, milyen az, amikor az ember élete állandó küzdelem.
A film egyik legérzelmesebb jelenete az, amikor Sean Maguire egy padon ülve beszélget Will Huntinggal és elmeséli neki, hogyan ismerte meg a feleségét. A jelenet nagy része improvizált volt, különösen az a rész, amikor Williams karaktere a felesége gázszagot árasztó szokásairól beszél. Damon reakciói valódiak voltak, mivel Williams történetét először hallotta, és a könnyek is igaziak voltak.
Az improvizáció ereje
Az improvizáció ereje abban rejlik, hogy a színészek teljesen át tudják magukat adni a szereplőjüknek és a helyükbe tudják magukat képzelni egy olyan szinten ahol ők is abban a tudatban vannak, hogy ami történik valós. Ez teszi igazán hitelessé az improvizált jeleneteket és ez emeli ki a forgatókönyves jelenetek közül. A fent említett példák tökéletesen bemutatják mire képes a tehetség amikor a maximumot hozza ki magából.
Az improvizáció viszont nem csak a színészekre van hatással hanem a forgatókönyvírókra és a rendezőkre is. Egy jól eljátszott jelenet olyan irányba terelheti a filmet amelyre a forgatókönyvírókat és a rendezők sem gondoltak. Így akár a stáb többi tagját is inspirálhatják és egy új irányt adhatnak a történetnek. Ezen kívül az improvizációk gyakran hozzájárulnak ahhoz, hogy a filmek és sorozatok emberközelibbé váljanak, és a nézők könnyebben azonosuljanak a karakterekkel.
Az improvizáció hatása a nézőkre
A nézők számára az improvizált jelenetek különleges élményt is tudnak nyújtani. Ezek a pillanatok autentikusabbnak tűnnek, és közelebb hozzák a nézőket a karakterekhez. A nézők úgy érzik jobban tudnak azonosulni az adott karakterrel és megérteni a problémáit. Az improvizáció gyakran lehetőséget ad arra is, hogy a nézők újra és újra visszatérjenek egy filmhez vagy sorozathoz, hogy felfedezzék az apró, nem tervezett részleteket.
Az improvizált jelenetek gyakran mémekké vagy kultikus idézetekké válnak, amelyek tovább élnek a popkultúrában. A „Te hozzám beszélsz?”, a „Here’s Johnny!” és az improvizált Robin Williams monológok mind olyan pillanatok, amelyeket a nézők újra és újra felidéznek, és amelyek beépültek a köztudatba.
Összegzés
Ez az öt jelenet jól bemutatja milyen utat tett meg a filmipar az utóbbi évszázadban és azt is, hogy a színészek kreativitása milyen emlékezetes jeleneteket hozhat létre. Ezek a jelenetek a filmek és sorozatok történetének fontos részei és a filmek művészetének alapvető példái. Az improvizációk ereje abban rejlik, hogy emberiességet, hitelességet és mélységet adnak a karaktereknek, és maradandó élményt nyújtanak a nézőknek. Ahogy a filmipar tovább fejlődik, biztosak lehetünk benne, hogy a színészek improvizációs készségei továbbra is kulcsfontosságúak lesznek, és még sok felejthetetlen pillanatot hoznak létre a vásznon és a képernyőkön.
Kapcsolódó cikkek: